Ha sétáltál már Budapest utcáin, vagy csak kinéztél egy villamos ablakán, valószínűleg feltűnt egy furcsa szó, ami ott virít a falakon, táblákon, kukákon: CIPOE. De ki vagy mi ez a rejtélyes jelenség? Valami titkos szervezet? Egy új divatmárka? Esetleg a legújabb menő rapper? Spoiler: egyik sem, de mégis mindegyik egy kicsit. Ebben a cikkben alaposan bejárjuk Cipoe univerzumát, hogy te is képben legyél, amikor legközelebb ránézel egy random graffitire a hetes busz megállójában.
Ki az a Cipoe?
Cipoe nem egy ember, legalábbis nem úgy, ahogy elsőre gondolnád. Nem egy híres utcai művész, nem egy titokzatos Banksy 2.0, és nem is egy új zenekar. A „Cipoe” név valójában egy tag, vagyis egy olyan graffitis aláírás, amit egy adott ember újra és újra felpingál különböző helyekre. De hogy miért pont ezt a nevet választotta, az maga a nagy kérdés.
A név eredete teljes homály, és ez csak még jobban felerősíti a mítoszt. Cipoe? Ez most azt jelenti, hogy „cipője”, csak elütötték? Vagy valami titkos kód? Esetleg egy régi becenév? Bármi is az igazság, az biztos, hogy a név kellően abszurd ahhoz, hogy ne tudd kiverni a fejedből.
A budapesti utcakép új sztárja
Ha egyszer felfedezted Cipoe nevét, onnantól kezdve MINDENHOL látni fogod. Komolyan. Mintha hirtelen felkapcsolták volna a graffitidetektort az agyadban. Ott van a villanyoszlopokon, vasúti kocsikon, aluljárók falán, közlekedési táblákon – olyan helyeken is, ahová normálisan ember nem mászna fel egy filccel a kezében.
És nem csak arról van szó, hogy egy ember unatkozott a Filatorigátnál és firkált egyet. Nem, Cipoe neve az egész városra kiterjedő, gondosan felépített jelenlét. Egyesek szerint ez már nem is egyszerű graffitizés, hanem városi installáció. Egy mozgó kiállítás. Egy popkulturális mém.
Művészet, trollkodás vagy csak unatkozás?
A műfaját tekintve Cipoe valahol az urban art és a „na ez most komoly?” kategóriája között lebeg. Egyesek szerint ez zseniális művészi állásfoglalás, mások szerint egyszerű vandalizmus. És persze van, aki szerint ez az egész csak egy unatkozó srác hobbija, aki a középiskolai matekórák alatt kezdett el fújkálni, aztán valahogy kinőtte magát.
A poén az, hogy Cipoe nem egyedi jelenség. A világ számos városában léteznek hasonló, mára már kultikussá vált tagek. New Yorknak ott volt a Cost és a Revs, Párizsnak ott van Invader, Budapesten pedig ott van Cipoe. De míg mások pixel-art űrlényeket ragasztanak a falra, Cipoe egy szimpla, kézzel írt névvel ért el kultikus státuszt. Ez azért valahol zseniális.
Az internet és a mémkultúra találkozása
Ahogy az lenni szokott, ami az utcán felbukkan, előbb-utóbb landol az interneten is. Cipoe köré már egész kis rajongótábor épült, mémek, Facebook-posztok, Reddit-topikok, sőt még Záhonyig is eljutott a név.
Az egyik legnagyobb lökést az ismertségben az adta, amikor Azahriah (igen, AZ Azahriah) egy koncertjén random kimondta a nevet. Ettől a pillanattól kezdve Cipoe nemcsak a falakon, hanem a popkultúrában is megjelent. Onnantól kezdve már nem csak a város szélén graffitiző arcok tudtak róla, hanem anyukád is megkérdezte, hogy „mi ez a cipoe, amit mindenhol látok?”
A város identitásának része
Lehet nevetni rajta, lehet legyinteni, lehet szörnyülködni a kukákra írt feliratokon, de egy dolgot nem lehet: figyelmen kívül hagyni. Cipoe ugyanis mára a budapesti városkép egy szerves része lett. Egy szimbólum, amit mindenki ismer, de senki sem ért igazán.
Egy kicsit olyan, mint a Moszkva téri kockakő, a régi piros metró vagy a Móriczon mindig ott ácsorgó zöldséges bácsi. Cipoe beette magát a városi folklórba. Nem egy kampány, nem egy márka, nem egy projekt. Csak… ott van.
Mire tanít minket Cipoe?
Hogy még a legegyszerűbb dolgok – egy fura név, egy filc és pár szabad délután – is képesek valami nagyobbat alkotni. Nem feltétlenül kell mesterműveket festeni vagy híres művésznek lenni ahhoz, hogy valami nyomot hagyj. Néha elég egy furán leírt szó a falon, és máris ott vagy mindenki fejében.
Szóval legközelebb, amikor megint meglátod valahol a Cipoe feliratot, ne csak nézd, hanem gondolj bele: lehet, hogy most egy kultikus pillanat szemtanúja vagy. Vagy legalábbis egy jó kis városi poén részese. És ha valaki megkérdezi, hogy „mi az a Cipoe?”, csak mosolyogj sejtelmesen, és mondd: „Az egész város erről szól, haver.”